2018. ápr 24.

Ezerarcú Korfu / 2. rész

írta: Szandi118
Ezerarcú Korfu / 2. rész

Az előző blogbejegyzésemben már olvashattatok érdekes arcokról Korfun, és megígérem, hogy ez most sem lesz másképp. Újabb nap, újabb kalandok.

Autóbérlés, méhcsípés, festői panoráma – szó szerint! És annak bizonygatása, hogy márpedig mi MAGYAROK vagyunk!

img_20170728_174253.jpg

Korfun tett nyaralásunk végéhez közeledtünk. A hetet a mi kis szamarunkon tettük meg (így hívtuk a bérelt quadot), ami tényleg tetű lassú volt a hatalmas emelkedőkön. De cserébe hosszan gyönyörködhettünk út közben a táj szépségeiben. Így visszagondolva még mindig elég vicces. Egy-egy idilli, csendes faluban elhaladva csak a mi zúgó-búgó szamarunk törte meg a csendet. Sőt, egyszer akkora emelkedőhöz értünk, hogy én leszálltam szegény pára hátáról és a párom egyedül ment fel. Ennek is megvolt a hangulata..

Ott sétáltam bukósisakban egy elhagyatott görög út szélén...
uj.jpg

Bevallom, sokkal érdekesebb és viccesebb utazásunk volt így, mintha az egész hétre autót béreltünk volna.

Viszont mit volt mit tenni, Sidari elég messze volt szálláshelyünktől, ráadásul az előző napok leckéiből tanulva, nem kísértettük a sorsot, hogy még netán maradunk valahol a világ végén egy lerobbant szamárral, így az utolsó napon béreltünk egy autót. Szinte mindegy, hogy hol bérelsz, minden második sarkon van autóbérlő és árban, minőségben nincs nagy különbség köztük. Mi egy kis Fiat Panda-t választottunk és teljesen megfelelt minden igényünknek. Korrektül felírták, hogy mennyi benzinnel vittük el – ennyivel is kell visszavinni. Az autó újszerű állapotban, esztétikailag is nagyon rendben volt.

Szóval autóval felszerelkezve nekivágtunk északnak. Fő célunk Sidari volt, majd visszafelé a Double Bay és Paleokastritsa. Már-már hagyomány nálunk, hogy minden külföldi nyaraláson orvoshoz kell mennem. Azt hittem, hogy ezt most megúszom, de szerencsém most sem hagyott cserben. Lehúzott ablakkal élveztük az utat, mikor berepült egy méhecske és persze pont engem csípett meg. Ha láttátok a Nekem 8 című filmet, kb úgy nézhettem ki az autó mellett toporzékolva, mint a film főhőse, mikor a pókot üldözte..

Először nem is figyeltem fel rá, de az udvarban egy helyi néni épp a virágait locsolta, így szemtanúja volt a kis jelenetünknek. Hamarosan kiküldte hozzánk az unokáját, aki egy flakont nyújtott felém. Bevallom, először nem is tudtam, hogy mit ad a kisfiú, csak öntöttem belőle a kezembe és belocsoltam vele karomat

Nem kételkedtem bennük. Gondoltam helyiek.. biztos segíteni akarnak.

Aztán elért a szaga.. Miután megnéztem a flakont, kiderült, hogy ecet volt és végülis bevált. Egész nap nem éreztem a csípés helyét.. Csak másnapra, a hazaindulás napjára dagadt kétszeresére a karom, de ez már egy másik bejegyzés kimerítő témája lesz.

Szóval szépen megköszöntük a segítséget és folytattuk utunkat Sidari és a Canal D’amour felé. Ez bevallom őszintén, nekem túlhájpolt látványosság volt. Az emberek szinte egymást érték a napozóágyakon a nem túl szép, sőt, kifejezetten ronda tengerparton. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: Vajon tényleg nem ismerik Korfu igazán gyönyörű, lélegzetelállító részeit vagy csak lusták útra kelni?

De mindegy is.. Mindenki másképp csinálja. A sziklák valóban gyönyörűek voltak. Ez az egy érv elég erős Sidari mellett. A Canal D’amour-nál alig akadt egy fél négyzetméternyi terület, ahová lepakolhattuk cuccainkat. De úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk, akkor fürdünk egyet. A legenda szerint, aki átússza párjával kézenfogva a szerelem csatornáját, az örökké együtt marad.

Aznap elég veszélyes volt a hullámzás, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy ezt ma kihagyjuk.. Így nagyobb volt az esélye, hogy együtt maradunk :D

Végighaladtunk a parton, beúsztunk egy közeli sziklához.. Összességében engem elvarázsoltak ezek a különleges sziklák. A tömegtől kicsit távolabb pedig a part is kellemesebb, tengeri fűtől mentes, tiszta volt.


Utunkat viszont folytatni kellett.. Megálltunk Afionas-nál, mert állítólag itt van egy gyönyörű, érintetlen öböl. Én ennek nem néztem utána, de megbíztam páromban és követtem a kb. 20 perces gyalogtúra során. Amit egyébként nem sajnálok, mert még mindig úgy gondolom, hogy az volt eddigi legeslegszebb túraútvonalunk.

Konkrétan a hegy oldalába vájt keskeny sziklás úton ereszkedtünk lefelé.
img_20170728_141858.jpg

A nap tűzforró volt, de kitartóan meneteltünk. Egy-egy szembe jövő biztatott minket, hogy már nem sok van vissza, így csak mentünk, mentünk.. Mikor megláttam az elém táruló dupla öblöt, a lélegzetem is elállt. Csodálatos volt. Fentről jól látszott a hajók, csónakok árnyéka a vízfenéken. Életemben nem láttam ilyen tiszta vizet.

img_20170728_150650.jpg

A rekkenő hőségben alig vártuk, hogy belecsobbanjunk. Elterveztük, hogy végig búvárkodunk, itt töltjük a délutánt, hiszen messze a legszebb part, amit eddig láttunk. "Végre megjöttünk, milyen jó, hogy megtaláltuk.." Ilyen gondolatok jártak fejünkben. Aztán jött a feketeleves: Csobbantunk VOLNA.. Búvárkodtunk VOLNA! Ha nem lett volna jég hideg a víz.. Egyszerűen nem hittük el. Akárhogy próbálkoztam szoktatni magam, nem volt kellemes. Megpróbálkoztam a víz alá bukással is, ami csodaszép volt. Mintha egy másik világ tárult volna elém. Ám nem sokáig bírtam és a fülem is gyorsan megfájdult. Mint utóbb kiderült, itt ér partra egy hideg áramlat, ami lehűti a partokat. Így akármennyire is szép, csak kintről gyönyörködtünk szépségében. 
img_20170728_155304.jpgMaradtunk még egy kicsit, aztán egy kis hiányérzettel vettük az irányt felfelé. Felérve még gyönyörködtünk egyet a látványban, mielőtt tovább haladtunk.

Ám ekkor egy férfi lépett oda hozzánk és faggatott, hogy honnan jöttünk. Mikor meghallotta, hogy Hungary, legyintett egyet. Láthatóan nem vett minket komolyan.. Rákezdett sorolgatni az országokat:

  • Szerbia? 
  • Magyarország!
  • Lengyelország? 
  • Neem! Magyarország! 
  • Ne hülyéskedjetek velem!

Szerintem volt egy kis pia emberünkben és megártott neki a napsütés. De csak hajtogatta az igazát.. Hamarosan meguntuk, majd beszálltunk az autóba és elindultunk. De nem hagyta annyiban a dolgot. Az ablakon még bekopogott.. Megkérte Istit, hogy mutassa meg személyi igazolványát. Itt már csak röhögtünk a dolgon.. Ez tényleg velünk történik meg? Na de elővette, megmutatta a Hungary kifejezést, így megnyugodott kis barátunk. Elhitte, hogy valóban magyarok vagyunk.. Jó utat kívánt, majd kezet fogtak és ebben a felfokozott hangulatban folytattuk utunkat.

Hamarosan Paleokastritsa feletti hegyoldalra értünk, ahol feltűnt, hogy egy igazán pompás helyen egy festő tevékenykedik. Megálltunk.  A látvány miatt is, és, mert szeretjük a helyi művészeket. Mindig hozunk valamit haza, amit helyi alkotó készített. Irigykedve dicsértük meg „irodáját”, miután hosszas beszélgetésbe elegyedtünk.. itt is.. 

A felesége a sziget körüli ásványokból készít ékszereket, ő pedig fa szeletekre készít képeket, hűtő mágneseket. Ámulattal fogtam rá az egyik – mint utólag kiderült – nemrég elkészült képre.

Noo! Noo! Hangzott a felkiáltás.. Mire észrevettem, hogy hüvelykujjam lenyomata éppen nyomot hagyott a csendéletben. A festő nagyon rendes volt. Állítása szerint simán meg tudja javítani, csak a kezem miatt aggódik, amiről nehezen fog lejönni a festék.. Hát én meg azért aggódtam, mert belerondítottam a munkájába. Nem is keresgéltem sokáig, hogy melyiket fogom megvenni. Erre nyúltam rá először, ez kell nekem! A festő pedig volt olyan kedves, és kijavította munkáját, mert szerinte olyan, mintha egy cunami söpört volna végig a tájon.

Amíg a száradásra vártunk, beszélgettünk pár szót vele és megkért, hogy írjak a vendégkönyvébe. Megkérdeztem, hogy angolul vagy magyarul? Erre ő, hogy lehet mindkét nyelven is.. Viccelődtünk még egy kicsit, hogy magyarul leírom az őszintét, hogy mennyire gagyi, angolul pedig már csak a dicsérő szavakat. De persze nem így volt. Mindkét nyelven elismerésemet írtam le, hiszen tényleg tetszettek a művei. Búcsúzóul jó utat kívánt a hazaútra, mi pedig sok boldog munkaórát kívántunk azon a meseszép helyen.

És hogyan élhetnél át te is hasonló kalandokat? Bejegyzésemben egy csomó lehetőséget találsz, hogy olcsón juss el álomnyaralásodra. Legyen az Korfu, Seychelles, vagy amit csak el tudsz képzelni. 

 

 

 

Szólj hozzá

blog kultúra utazás hasznos beszámoló emberek nyaralás olcsó élmény tippek turista helyi átlagember utazási tippek álomutazás fedezd fel Korfu hétköznapi emberek TravelX