2018. júl 23.

Úgy tekintek az utazásra, mint kihívások sorozatára

írta: Szandi118
Úgy tekintek az utazásra, mint kihívások sorozatára

Interjú egy világutazó stoppossal

35923030_1826818610697954_4619206519047585792_n.jpg

Egy fiatal srác filozófiája az életről, az emberségről, ami után elgondolkodsz, hogy valójában mi az igazán fontos az életedben. Mi az, amit tovább szeretnél adni a gyermekeidnek?

 

Aki nem olvasná blogját, annak elmondom, hogy Dani - miközben végig stoppolja a világot - mindig a lehető legegyszerűbb embereket és az életüket mutatja be.

Ezután nagyon kíváncsi lettem az ő saját történetére. Annyi embert mutatott már be nekünk, hogy igazán szerettem volna megismerni az ő sztoriját. (Ahogy gondolom a többi olvasója is.) Felkerestem tehát és több, mint két órát beszélgettünk gyermekkorról, filozófiákról, blogolásról és persze utazási élményekről.

Milyen volt a gyermekkorod itt, Baranya szívében?

Vidéken felnőni tök jó dolog, és valamilyen szinten köze van ahhoz, hogy elkezdtem utazni. Amikor volt egy kis szabadidőm hétvégente vagy délután, akkor mindig elmentem túrázni meg biciklizni itt a Mecsekben. Számomra az vált normálissá, hogy ha van egy kis szabadidőm, akkor kimozdulok és hát egy ilyen helyen van is hova...
37184164_10211601601986758_8061029001793110016_n.jpgÉs mikor fordult meg először a fejedben, hogy elindulsz és nyakadba veszed a világot?

Ez jó kérdés, hogy volt-e egy első döntés, egy töréspont, ami előtt eszembe sem jutott, és akkor ott hirtelen igen. Szerintem nem. Említettem, hogy jó helyen nőttem fel, és a családom részéről is szerencsésnek mondhatom magam. Valójában az apukámmal kezdtünk el túrázgatni, már egész kicsi koromban. Mecsek, Bakony, Vértes, Őrség... Nem hiszem tehát, hogy egy ilyen gondolatnak meg kellett volna születnie a fejemben, mert valamilyen szinten szerintem mindig is bennem volt. Ha szabadidőm volt, akkor szóba sem jött más, csak hogy milyen jó lenne kimozdulni.

204344_170451729677845_7947056_o.jpg

 De kezdjük el felépíteni lépcsőfokonként  

  1. Eleinte itt a környéken mentünk ide-oda a családdal. Aztán később már határon túl is kirándultunk. Például Szlovéniába minden nyáron kimentük hegyet mászni. De voltunk Ausztriában, a Tátrában, a Papuk-hegységben. Aztán az egyik nyáron apukámmal elmentünk egy horvát hegymászó egyesülettel Albániába, és Macedóniába is.

283451_204210479635303_5830269_n.jpg

  1. Nem sokkal később egyedül is elmentem ezzel a hegymászó egyesülettel, és az volt az első alkalom, amikor a szüleim nélkül utaztam.
  2. Ezután lehetőségem volt kimenni ösztöndíjjal Németországba. Ott találkoztam azzal a kínai sráccal, aki a következő nyárra meghívott magához Kínába.

562784_419369558119393_980278177_n.jpg

  1. Igazából az volt az első olyan alkalom, hogy egyedül utaztam. Repülőn is akkor ültem először, és ott volt egy nagyon vicces sztori is.

    A varsói átszállást még sikeresen megoldottam egyedül, büszke is voltam magamra. Aztán landoltam Pekingben, és csak annyit tudtam, hogy a haverom, akit fél éve nem láttam, ott vár. Hát jó, gondoltam, ezen az apró pekingi repülőtéren majd csak megtalálom (a több millió kínai között).

beijing_airport-3.jpg

Ekkor még olyan kezdő voltam, hogy még azt sem tudtam, hogy ezt a táblát, amit a filmekben látok a nevekkel, azt kinek szokás tartania. Azt hittem, hogy az én dolgom kiírni a saját nevemet a táblára, amit én meg is csináltam: kínai jelekkel, szépen precízen.

Több, mint egy órán keresztül bolyongtam a csomagfeladó pultoknál egyre kétségbeesettebben ezzel a névtáblával magam előtt. Tettem ott a 8-asokat a csomagfeladók között vagy inkább úgy mondom, hogy a végteleneket, mire végül rádöbbentem, hogy itt bent aztán biztos nem fogok találkozni a haverommal, és hogy még egy vámfolyosó van köztük. Igazából végig párszáz méterre volt tőlem, csak éppen a fal túloldalán.

Ez jó! :) Nagyon vicces lehett. 

Igen. Mostmár jókat nevetek rajta, de akkor még nem éreztem viccesnek :)

Tehát a kínai utazás volt számodra a következő lépcsőfok. Ugye itt már egyedül utaztál, de még semmit nem kellett szervezzél.

Igen. 

574548_419673761422306_2005193262_n.jpg

  1. A következő nagyobb lépcsőfok az lehetett, amikor egyetemistaként találtam egy olcsó repjegyet Izraelbe. Nem csak a jegyek, de maga az út is igen low budget lett. Izraelben stoppoltam először és ott aludtam először kint a szabadban.

10483829_766387393417606_9159436436855374033_o.jpg

Azóta pedig meg sem lehet állítani. Dani ahová csak lehetséges, stoppal érkezik és CouchSurfing-es (kanapé szörf) szállásokkal szinte ingyen járja a világot. 

Többször említetted előadásodban és blogodban is, hogy a földrajz fontos szerepet tölt be az életedben. Ez nyilván szorosan összefügg az utazással. 

Valóban. Az én esetemben ez a kettő ugyanaz a mánia. Imádok új helyeket megismerni; egy város vagy ország kultúráját, történetét, geológiáját vagy éppen etnikai szerkezetét feltérképezni. Vagy akár csak beszélgetni a helyiekkel, és megtudni, hogy milyen ott az élet.

Van egy olyan szokásom, hogy ha Magyarországon stoppolok, mindenhol megkérdezem, hogy milyen ott az élet. Ez egy elég random kérdés, sokan nem is tudnak vele mit kezdeni, de én imádom így begyűjteni az információkat.
1598946_792058664183812_7811397935645488225_o.jpgSzeretek egyre többet megismerni a világból. Naiv dolog lenne azt mondani, hogy előbb-utóbb az egészet meg lehet ismerni, de jól esik mindig többet megtudni és összeállítani az összefüggéseket.

A földrajz, vagy geográfia erről szól.
Az összefüggések tudománya.

13767261_1166697946719880_7482760356966887452_o.jpg

Mi volt a legnagyobb tanítás utazásaid során? (önmagaddal vagy a világgal kapcsolatban)

Erre elég nehéz válaszolni, nem is tudom. Talán, hogy önbizalmat adott, és hogy képes vagyok teljesen más nézőpontokkal is azonosulni. Ami nem feltétlenül jó egyébként. Örök filozófiai kérdésem, hogy vajon

mi a fontosabb? Az, hogy az ember a saját értékrendjéhez ragaszkodjon minden helyzetben vagy, hogy a környezetéhez alkalmazkodjon?

Azt hiszem meg kell találni a középutat. Hiszen vannak olyan értékek, amiket nem szabad feladni semmilyen helyzetben sem, de képesnek kell lennem alkalmazkodni bármely adott kultúra értékrendjéhez is.
13002375_1092861307436878_7265076052760407784_o.jpgEz a dilemma Afrikában merült fel bennem először. Náluk nagyon nagy szerepe van a hierarchiának, és ha odamegyek, akkor bele kell lépnem ezekbe a szerepekbe. Nekem például kínos volt, hogy rám eleve felnéztek sokan csak azért, mert fehér vagyok.
17016103_1389890447733961_1403809048340762151_o.jpg
A nőket pedig eleve lenézték. Csak azért mert nők.
Ha megismerkedtem egy családdal, akkor muszáj volt először a férfival kezetfognom. A nőhöz csak akkor szólhattam, ha a férfi már válaszolt nekem.

Úgy gondolom, hogy mivel te a szükségesnél többet nem teszel bele, ezáltal te is adsz valamit számukra a saját értékrendedből.
29597444_1733840393329110_2730151698568298_n.jpg

Fontosnak tartom elmondani, hogy Dani nem csak a helyi kultúra értékeit védi utazásai során. Nagy hangsúlyt fektet a környezettudatosságra is. Mindvégig arra törekszik, hogy hulladékmentesen és felesleges költés nélkül járjon a nagyvilágban. Talán az egyik legagyobb érdeme ezen a területen, hogy a híresen drága Norvégiát déltől, egészen az északi csücskéig 0 Ft-ból tette meg. Kíváncsi vagy hogyan? Itt találhatod a sztorit. 

 

Na de folytassuk az interjút, hiszen még túlteng bennem a kérdés áradat:) 

Van-e olyan extrém hely, ami elérhetetlennek tűnik?

Ami még elérhetetlennek tűnik, azok a háborús övezetek, ahova jelenleg nem lehet belépni. Illetve azok a helyek, ahová be lehet lépni, csak nagyon bonyolult: Afganisztán, Türkmenisztán, Szomália, Jemen, Gabon...

És ezeken a háborús helyeken mire vagy kíváncsi?

Mindig, mindenhol ugyanarra vagyok kíváncsi. Arra, hogy valójában hogyan élnek ott az emberek. Szeretném átlátni a helyiek világát, megismerni a mindennapjaikat.

1654967_812049392184739_2609196130771267459_o.jpg

És miért érdekelnek jobban a problémás helyek?

Azért, mert a bajos vidékekre nem mennek turisták. És azokon a helyeken, ahova nem mennek turisták, sokkal hitelesebben ismerkedhetünk meg a valódi helyi állapotokal.

Például Irakban, ahol rajtam kívül egyetlenegy külföldivel találkoztam csak, könnyebb feltérképezni az iszlám világot, mint Dubaiban.

Kedves olvasóm, talán benned is felmerült, hogy vajon miért utazik egyedül a legtöbb utazó?
Tévedés azt hinni, hogy aki egyedül utazik, az magányos. Épp ellenkezőleg. Ilyenkor méginkább rákényszerül az ember, hogy barátkozzon. 

12983334_1092862077436801_895565323749454614_o.jpg

Ahogy Danitól megtudtam, az utazás kihívások sorozata. A legegyszerűbbektől, mint például: szomjas vagyok, éhes vagyok, fáradt vagyok, a bonyolultabbakig: hol aludjak? Mi legyen a program? Ugye időbe telik, mire az ember megoldást talál mindezekre.

Na most, ha utazótárssal utazol, akkor ezek a dolgok biztos, hogy nem ugyanakkor jelentkeznek. Ha te például leülnél, mert fáradt vagy, ő lehet, hogy menne még három kört. Vagy, ha wc-re kell menned, ő lehet, hogy épp inna valamit. Amivel nincs is probléma, csak éppen a rugalmasság, a spontaneitás sérül kicsit. 

Ennek ellenére Dani is többször utazott ismerőseivel, ahogy a legtöbb világjáró utazó is.  
Sőt, én szívesen olvasom Dóri és Edvárd történeteit is (Talpalatnyi történetek), akik párosan járják a világot és a mottójuk: 

Bejárni, megismerni magunkban és egymásban a világot!

Összefoglalva tehát: 

Egyedül vagy párosan, a lényeg, hogy merj elindulni! 

Dani az interjút követően a Transznisztriát vagy más néven Dnyeszter Menti Köztársaságot látogatja meg. Hivatalosan senki nem ismeri el ezt a Moldovából leszakadt részt, de ez nem zavarja őket.
Saját pénzük, határuk, és közigazgatásuk van.
Mégegyszer köszönöm szépen az interjút és még megannyi jó utat kívánok! 
Ha elsőként szeretnél értesülni további élményeiről, akkor kövesd a Vándorful Blog Facebook oldalát. 

 

Szólj hozzá

blogger interjú utazás beszámoló filozófia kirándulás élmény önismeret földrajz világjáró helyi átlagember couchsurfing stoppos világutazó értékrendek kanapészörf Afrika Kína Norvégia Orfű hétköznapi emberek TravelX vandorful változatos világ