2019. feb 10.

Az Év Digitális Nomádja lettem?

írta: Szandi118
Az Év Digitális Nomádja lettem?

img_8498cc.jpg

Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Tisztán emlékszem, hogy mennyire izgatottan neveztem a versenyre. Örültem, hogy végre mindenkinek megmutathatom, hogy milyen projekteken dolgozom és ezzel kellő népszerűséget hozok az oldalamnak.

Aztán sorra regisztráltak a versenytársak, akik már tizen x éve csinálják a dolgaikat. Dél-Amerikából, Ázsiából nomádkodnak és már megteremtették maguknak azt az életet, amiről én most még csupán álmodozom. Ekkor alábbhagyott az önbizalmam. Hiszen hogyan szállhatnék versenybe vérprofikkal?! Mindemellett még titkon reménykedtem a győzelemben, hiszen a díj által kapott publikációk, lehetőségek számomra egy hatalmas ugródeszkát jelenthetnek. Emellett bakancslistás tételem volt egy menő díj átvétele.. 

Aztán január elején jött a hír.. Én lettem Az Év Digitális Nomádja! Örömömben ugráltam, és este pezsgőztünk a párommal. Hiszen ez egy közös siker attól függetlenül, hogy ő kevésbé szeret szerepelni. A háttérből támogatott és ösztönzött, hogy induljak el a saját utamon. Végtelenül hálás vagyok Neki ezért.

Aztán elérkezett a díjátadó napja. Előzőleg megtudtam, hogy egy pár perces beszédet kell tartanom magamról, a terveimről és a versenyen átélt élményeimről. Nagyon stresszelt a dolog. Nem vagyok az az improvizatív típus, így eldöntöttem, hogy összeírom a főbb pontokat és megpróbálom megtanulni. De még így is sokáig halasztgattam a dolgot. Mígnem az utolsó napra végül sikerült összeírnom mondandóm főbb állomásait. Végig ilyen gondolatok jártak a fejemben: “De hisz én még nem ebből élek meg! Számottevő bevételem sem származik a saját projektjeimből! Tutira beégek, mert amatőr vagyok hozzájuk képest..”


Egy éve még a szürke hétköznapokban gyomorideggel mentem dolgozni, fogalmam sem volt, hogy mi az, amiben jó vagyok. Most pedig nekem ítélik Az Év Digitális Nomádja Díjat??

Biztosan megérdemlem ezt?!

A beszédem után hatalmas kő esett le a vállamról. Szuper! Túl vagyok rajta! Aztán olyan emberek gratuláltak az este folyamán, akikre én magam is felnézek. Hihetetlen érzés volt ilyen inspiráló, lelkes szabadúszókkal megismerkedni. A hab a tortán, hogy találkoztam és beszélgettem azzal az emberrel, akitől először hallottam a digitális nomád kifejezést. Ő Vigh Bori, a backpacker.hu bloggere. Évek óta követem munkásságát, hamarosan részt veszek a The Yprojekt rendezvényén.. és ami nagyon durva, hogy mindkettőnknek bogyiszlóiak a gyökerei. A digitális nomádok nomádja gratulált az elismerésemhez!! Sőt, egy vadidegen lány gratulált és mondta el, hogy mennyire őszinte, emberi volt a beszédem. Nagyon megérintette. Ahogy Barbit is, aki libabőrözött a beszédem alatt. Mi kell ennél több?!

mvi_8475_cc.jpg

És mindezek ellenére miért érzem magam ennyire szarul?!

Másnap, mielőtt hazafelé indultunk, beugrottunk egy moziba. Egyetlen egy filmet vetítettek a sok-sok mese mellett: Álom meló. Az előzeteséből kiindulva jó kis vígjátéknak indult. Az is volt egyébként, de kb. a felét végigsírtam. A főszereplő csajszi hihetetlen tehetséges, mégsem hiszi el magáról. Nos, ez a téma a díjátadó kapcsán különösen érzékenyen érintett. A filmet követően még a Lurdy ház egyik padján ülve, a párom vállán sírva adtam ki a feszültséget magamból. Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy ez a film pont most, pont így jött velem szembe. Hálás vagyok, hogy megnéztük és egy kicsit segített jelen helyzetben.

 

Már a díjátadó alatt rájöttem, hogy gratulálhatna akár a Pápa is.. teljesen felesleges. Mindaddig, amíg saját magam el nem hiszem, hogy igenis értékes az, amit csinálok.

Igenis megérdemlem a díjat! Igenis jó vagyok!

Ezt a bejegyzést nem azért írom Nektek, mert tömeges gratulációt és bíztatást várok tőletek. Sőt! Éppen ellenkezőleg. Most azon dolgozom, hogy elhiggyem magamról, valóban értéket teremtek. És ehhez csakis saját magamra számíthatok. Kezdetként felírtam egy 20-as listát arról, ami értékessé teszi a munkásságom. Ezt fogom bővítgetni, olvasgatni, mantrázni :)

 

A következő héten pedig örömmel vetem bele magam az Inspirációs Vállalkozói Iskola leckéibe, ami a nyereményeim egyike és egy következő lépcsőfok a projektjeimben.

Tudjátok, sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e veletek ezt a történetet.. Posztolhattam volna csupán a díjátadó boldog pillanatait. Viszont az nem lenne a teljes igazság. Az igazság az, hogy egy boldog utazóbloggernek/tanácsadónak is vannak félelmei, démonjai, belső harcai. Azonban ezt eddig nem szerettem a nyilvánosságra hozni. Soha nem beszéltem a nehézségeimről. Hiszen az egy támadási pontot jelenthet az emberek szemében. Most viszont úgy éreztem, hogy ezt ki kell írnom magamból.

Bízom benne, hogy értékelni fogjátok őszinteségem.

 

Szólj hozzá

beszámoló győzelem díj őszinte hétköznapi emberek digitális nomád TravelX work.buzz